Victorian London

Az esős és nyirkos London. A macskaköves utcák. A Tower és a Temze. Ugye ismerősen hangzik? A város zaját a köznép harsány csacsogása, a patkók dobogása és a lovas kocsik nyikorgása teszi ki főképp. Az élet folyamatosan zajlik, megállás még éjjel sincs, hiszen a malmokban még ekkor is őrlődik a búza, a pék pedig süti a friss cipókat. A kis segédjei nem győzik cipelni a lisztes zsákokat... és itt jön London sötétebb részének története. A csodás város nem csak fényűzésből és gazdagságból áll. A szegényebb rétegek bizony igen keményen megsínylik az arisztokrácia elnyomását, hiszen egész kicsi korú gyermekeket is lehet látni, amint keményen dolgoznak. Újat mondtam volna? Talán igen, hiszen ezt nem reklámozza senki, ezzel nem büszkélkedik a királyi udvar, az arisztokrata réteg tagjai pedig inkább úgy csinálnak, mintha észre se vennék. És, ha ez még nem is lenne elég, olykor furcsa dolgok történnek a városban.
A köznép rettegése jól észre vehető. Csak pillants az öreg cipész félelemtől csillogó tekintetébe. Beszélgess el az órással, aki álmatlanságban szenved, s ezen átok miatt éjjelente furcsa zajokat hall az utcáról. Vagy, ha végképp tudni szeretnéd, mi is folyik itt, kérdezd meg a temető csőszt. Ő tudna csak igazán mesélni, mi folyik ott éjjelente, bár ő meg már olyan idős, hogy sokszor maga sem tudja, mit beszél. A lényeg, hogy a város egyáltalán nem olyan békés, mint azt az ember gondolná, s bár fényes nappal minden tökéletesnek tűnik, amint a nap lenyugszik, hallani a dermedt sikolyokat és a vacogó fogak hangját. Ha te is ellátogatsz a városba, talán majd rájössz, hogy az emberek miért is kenik be az ajtó keretet fokhagymával. Talán megtudod, miért van sok ház elé fagyöngy ültetve s, hogy miért tartanak maguknál sokan keresztet. Minden esetre, ne aggódj kedves idegen! Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség! Ha addig kibírod élve anélkül, hogy bármi is magával ragadna, akkor minden bizonnyal, csak pletyka az, amit az éjszaka lényeiről beszélnek.